Akadémia Média Kommentek

Korábban jeleztem, hogy az interneten igen népszerű, anonim fórumozást nem tartom alkalmas formának a tudomány ügyeiről beszélgetni. Részint az érvelések és viták elemi normáit sem látom sem érvényesíthetőnek, részint a  hitelesség, mint kiemelten fontos elvárás sem biztosított a szokásos módokon. Áttekintve a lenépszerűbb fórum-gyűjtőoldal, az Index ilyen jellegű topicjait,azt látom, hogy azért mégis akadnak figyelemreméltó kezdeményezések, ilyen például a"A magyar tudomány jövője" topik, nyitotta "Jó Tündér" nicknéven író, másutt is tudományos érdeklődéséről/érintettségérő/tájékozotottságáról/judícuomáról tanúbizonságot tett fórumozó.  Érdemes belenézni!

Nem jön ki rosszul az MTA abból a cikkből, amit a HVG közölt legutóbbi számában az akadémiai verdikteket áttekintve. A kiindulópont egy minapi elnökségi határozat, amire vicces reakciók érkeztek. Az látszik, hogy az elmúlt negyedszázadban nincs miért szégyenkezni - az ötvenes-hatvanas évekért annál inkább...
Ami érdekes és mindig értelmezést igénylő kérdés mostanság, az az illetékesség. “Mondja meg az Akadémia” - halljuk gyakran, és ennyiszer biztosan nem mondja. Elnökségi szinten nagyon ritkán, ami érthető: többféle tudományos álláspont között nem lehet dolga egy ilyen testületnek igazságot tenni. Szakkérdésekben inkább felkért bizottságok jutnak valamire, ha jutnak (Balaton-ügyben nagyon sikeres volt a munka, megúszta az ország a százmilliárdos pénzpocsékolást), ezeket az elnök kéri fel és közvetíti - de itt már nagyon sok függ a személyi összetételtől Zűrösebb, ha olyasmiről van szó, ami a tudományos egzaktságnak nem éri el ezt a fokát. Jellemzően társadalmi kérdések ilyenek, de azért a klíma, a vízügy, a GMO is megosztja magukat a tudósokat is. A sajtóhírek így óhatatlanul pártosak többnyire, ami természetes az akadémiai világban, de nehezen kommunikálható: “a tudósok is csak vitatkoznak, minek tartjuk őket”. Ha pedig politikai vonatkozás is akad, akkor végképp bajos a tudományos objektivitást, kompetenciát és többszempontúságot együtt érvényesíteni.

Vajon mi várható el az Akadémiától? Elnökségi határozatokat bizonyára nem célszerű sűrűbben hozni tudományos kérdésekről - csakhogy akkor éppen tudományról nem esik szó a ebben a testületben - hangzik az ellenérv. Platformot kínálni a vitáknak - a doktori védések és akár a székfoglalók is szólhatnának erről. És ez volna az igazi feladat a sajtónak, megérteni és kiegyensúlyozottan tudósítani, amihez terjedelem kell, ami pedig nincs sok.

- Újra és újra hallani, hogy minek olyasféle országos tudományos testület, mint az MTA, hiszen a nyugati tudományban nem ilyenek az akadémiák. Nem ilyenek, sokfélék, és mint látjuk, változnak is - persze, nem "magyarosodnak", de a nemzetközi példák szelektív használata legalábbis óvatosabb lehet.
- Izgalmas kérdés, hogy mit kezd majd a demokratikus politikai hatalom egy ilyen tárgyalópartnerrel, amely autonóm és a meritokrácián alapul?
- Az MTA struktúrájáról zajló viták idején tanulságos, hogy kapcsolódik-e egymáshoz az új tudós testület és a német önálló kutatászervezetek (MPG, Fraunhofer) működése.
És egy kis plussz: az új formáció egyik legfontosabb feladata a német tudomány kommunikálása lesz...

Régóta Magyarország az egyik központja a szcienometriai (kb. mérni a tudományos teljesítményt publikálási és idézettségi mérőszámokkal) kutatásoknak. Az mta.hu rendszeresen közöl erről összeállításokat, néha még a sajtó is felfigyel rá. 2008. január 17-én a Heti Válasz hasábjain megjelent cikk (A száz legidézettebb természetkutató), igyekezett összegyűjteni a világ száz legtöbbet idézett tudósai közül azokat, akik Magyarországon dolgoznak: biológia Freund Tamás, fizika: Vicsek Tamás, kémia:  Solymosi Frigyes, matematika: Lovász László, orvostudományok: Palkovits Miklós, agrár: Dudits Dénes, földtudományok: Mészáros Ernő, műszaki: Gyulai József, társadalomtudományok: Schubert András.

A cikk szerzői arra tettek kísérletet, hogy az úgynevezett Hirsch-féle mutatószámot (H-index) alkalmazzák. Ez a módszer a kutatók által közölt tudományos írások visszhangját is méri, hiszen megmutatja, hány olyan közleménye volt a tudósnak, melyre mások hivatkoztak.

Természetesen a megközelítés vitatott is, például a bázis, az  MTA Köztestületi Publikációs Adattárának használata. 

Többen reagáltak a cikkre a folyóirat fórumán is, ahol elsősorban a kutatói teljesítmény mérésére vonatkozó módszert kritizálták a hozzászólók...

 

A cikk címe és alcíme ("Húsz év magány - Dominóteóriák a Magyar Tudományos Akadémiáról") sajnos megfejthetetlen metafora ill. asszociáció az írás alapján: dominókat összeillesztünk a megfelelő felületeknél (ilyesmiről nincs szó az írásban) dominóként egymásra dőlnek elemek (ilyet se találtunk) – teória a szó „képzelgés” értelmében, nos, az akad sok. De hogy ki magányos, és miért éppen húsz éve: a magyar tudomány? az Akadémia? a szerző? -  erről szintén nem tudunk meg semmit.
A bevezető szakasz a személyes élettörténeti elemeken túl a nanotechnológia alkalmazhatóságával szembeni szkepticizmust és kissé kínos faji elemű célozgatást („Kunta Kinte”-zést) tartalmaz,

Egy rovatbesorolási tévesztés történhetett az Élet és Irodalom szerkesztőségében: a lap 2008. január 12-i számában egy irodalmi ihletésű címmel és az elemző módszerességet nékülöző mondatfűzéssel készült írás valószínűleg a szépirodalmi laprészbe készült. (A „Húsz év magány” címválasztás lírikus jellegét erősíti, hogy a tartalom semmilyen támpontot nem kínál ahhoz, miért is éppen a húsz évre és éppen a magányra asszociál a szerző, Darvas Béla, a honi tudomány viszonyairól írva).

A cikk megtévesztő következtetéseket sugallhat azzal, hogy írója a fikciós műfajokban is divatos dokumentarista eszközöket (lábjegyzetes hivatkozások, létező intézmények emlegetése stb.) is használt. Így a Magyar Tudományos Akadémia működésében járatlan olvasó esetleg azt gondolhatja, hogy tényeket közöltek vele. Bár mindenkit bíztatok, hogy látogasson el a www.mta.hu honlapra részletesen megismerni az Akadémia gazdálkodásának és szakmai munkájának valós információit, blogunkban kísérletet teszünk a cikk (nem irodalomkritikai...) feldolgozására.

Rövidest jönnek a részletek!!!!

Például a hat évvel ezelőtti tisztújítás előtt, az ÉSben megjelent egyik szokásos kritikusunk írása, az erre született reflexió nem nyerte el tetszését.

2006 sűrű sajtóév volt, előbb a nevezetes Szabó Csaba-kampány, erre egy összefoglaló válasz, majd a Nature révén nemzetközi polémia.

És akkor kezdődik 2008.

sajnos, technikai ügyetlenkedésünk miatt a korábbi bejegyzések nem jöttek velünk, egy részük megmaradt a régi helyen, a többi jó emlékezetünkben...